Szöul most

Van internet Észak-Koreában? Kwangmyong, telefonok, USB-k

11 perc olvasás

Van internet Észak-Koreában? A 25 milliós lakosság többsége számára nincs, csak egy szűk elit éri el. Az egész ország egyetlen kis, nyilvános IP-címblokkon fut, kisebbön, mint amennyit sok külföldi vállalat egymaga birtokol. A hétköznapi észak-koreaiak a Kwangmyongot (광명) használják, egy zárt országos intranetet, amelynek nincs kapcsolata a külső weddel. A valódi internet-hozzáférés a szűk, átvilágított elitnek, az állami hackereknek és néhány külföldinek jut.

A két hálózat közti szakadék dönti el, mit tudhat meg 25 millió ember. Ez magyarázza azt is, miért nem online csatorna a külső információ legfontosabb útja. Hanem egy USB-meghajtó, amely kézről kézre jár.

Legfontosabb tudnivalók

  • Észak-Korea teljes nyilvános internetes jelenléte egyetlen kis IPv4-címblokkba belefér, kevesebb címből áll, mint amennyit egy külföldi közepes cég gyakran egymaga tart.
  • A Kwangmyong országos intranet: e-mail, állami hírek és jóváhagyott adatbázisok, de út sincs a Google-höz, a YouTube-hoz vagy a külföldi hírekhez.
  • A városokban sok a mobiltelefon, de a hazai SIM-kártyákkal nem lehet külföldre hívni vagy üzenetet küldeni, a készülékek pedig blokkolják a nem engedélyezett fájlokat.
  • A külvilág híreinek, filmjeinek és K-drámáinak nagy része ma is USB-meghajtón, SD-kártyán és DVD-n érkezik, a kínai határon át becsempészve.

Van internet Észak-Koreában, vagy csak intranet?

Mindkettő van, és szándékosan elkülönítik őket. Képzelj el két külön csövet. Az egyik vékony vezeték a globális internetre, Kínán át, 2017 óta Oroszországon át is. A másik egy belföldi hálózat, amely belülről úgy néz ki, mint az internet (weboldalak, böngésző, e-mail), de csak észak-koreai szerverekhez kapcsolódik.

A vékony, globális csövet tudják a külső kutatók mérni. Egyetlen kis IPv4-címblokkon fut, olyan kicsin, hogy a külső hálózatfigyelők az ország teljes nyilvános jelenlétét egy pillantással áttekintik. Összehasonlításul: Dél-Korea, amelynek szélessávú hálózatáról a koreai internet sebességéről szóló cikkünkben írunk, a világ egyik legjobban összekapcsolt országa. Egy félszigeten osztozó két ország a kapcsolódás skálájának két végén áll.

A belföldi hálózatot látják az állampolgárak. A számítógépeik egyáltalán nincsenek a külvilágra irányítva, így nincs olyan VPN-trükk vagy rejtett beállítás, amely megnyitná. Az elválasztás fizikai és adminisztratív, nem pusztán szoftveres szűrő.

Miért korlátozza Észak-Korea az internetet?

Az állam az információ ellenőrzését a kormányzás alapelemének tekinti. A hivatalos ideológia a Kim-család vezetését, amelynek hatalomátadását a 3 uralkodóról szóló cikkünkben követjük végig, a nemzet sikereinek forrásaként mutatja be. A dél-koreai média, a külföldi hírek és a nyílt üzenetküldés korlátlan elérésével az emberek összevethetnék ezt a történetet a külső beszámolókkal. A zárt intranet lehetővé teszi, hogy a kormány modern eszközöket kínáljon, ennek a kitettségnek a kockázata nélkül.

Mi a Kwangmyong (광명), az észak-koreai intranet?

A Kwangmyong jelentése „fényes fény”. Országos hálózat, amely nagyjából az ezredfordulón állt üzembe, állami intézmények üzemeltetik, és ez áll a legközelebb ahhoz, amit a legtöbb észak-koreai webként ismer.

Mi található a Kwangmyongon?

A disszidensek és a hálózatot vizsgáló kutatók beszámolói meglehetősen szűk kínálatot írnak le:

  • Állami média, köztük a KCNA (Korean Central News Agency, a hivatalos hírügynökség) és a kormánypárti Rodong Sinmun napilap.
  • Kormányzati és intézményi oldalak, a minisztériumoktól az egyetemekig és a gyárakig.
  • Könyvtári és kutatási anyagok, köztük tudományos és műszaki dokumentumok, amelyek egy része külföldi forrásokból lefordítva vagy összefoglalva került fel, szűrés után.
  • Belső e-mail és üzenetküldés, amely a hálózaton belül marad.

Külföldi anyag is megjelenik, de megszűrve. A mérnökök és tudósok kérhetnek olyan szakmai tanulmányokat, amelyeket a globális internetről töltöttek le, és átnézés után tettek fel a Kwangmyongra. Hiányzik viszont minden, amivel a felhasználó közvetlenül elérhetne külső forrásokat, vagy kapcsolatba léphetne külföldiekkel.

Ki használja a Kwangmyongot, és hol?

A hozzáférés jellemzően intézményeken keresztül történik: egyetemeken, kutatóközpontokban, munkahelyeken, könyvtárakban (például Phenjanban a Nagy Népi Tanulóházban) és számítógéptermekben. Otthoni csatlakozás is létezik, de regisztrációhoz kötött, és Phenjanban sokkal gyakoribb, mint a tartományokban. A fővároson kívüli áramhiány tovább korlátozza a használatot, így egy vidéki felhasználó Kwangmyong-élménye egészen más lehet, mint egy phenjani diáké.

Asztali számítógépek sorai egy csendes számítógépteremben, ilyen helyeken éri el sok észak-koreai a Kwangmyong intranetet
Fotó: Grand People's Study House, készítette Mark Fahey, CC BY 2.0

Ki érheti el Észak-Koreában a valódi internetet?

Kevesen, mindegyikük egy meghatározott feladathoz. A pontos szám becslések szerint változó, és egyik sem ellenőrizhető függetlenül, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a lakosság elenyésző töredékéről van szó. Általában ezeket a csoportokat említik:

Csoport Használt hálózat Mit érhet el Hogyan ellenőrzik
Hétköznapi állampolgárok Kwangmyong intranet, belföldi mobilhálózat Állami média, jóváhagyott oldalak, belső e-mail Nincs út a globális internetre; regisztrált eszközök
Magas rangú tisztviselők és a megbízható elit Globális internet, korlátozottan A munkájukhoz kapcsolódó külföldi oldalak Átvilágítás, megfigyelés, a hozzáférés a beosztáshoz kötött
Kiválasztott kutatók és diákok Felügyelt globális hozzáférés Műszaki és tudományos források Felügyelt termek, naplózás, kijelölt cél
Állami kiberegységek Globális internet, gyakran külföldről Célpontok világszerte Az állam működteti bevételszerzésre és hírszerzésre
Külföldi diplomaták, segélymunkások, egyes látogatók Külön külföldi hálózatok Globális internet, a szabályok idővel változnak A helyiektől elkülönítve

Használják az észak-koreai hackerek az internetet?

Igen, és az ország legaktívabb felhasználói közé tartoznak. Az állami támogatású hackercsoportokat kormányok és biztonsági cégek széles körben dokumentálták, munkájuk nagy része pénzszerzésről szól. A Reuters szerint az FBI közlése alapján az észak-koreai hackerek több mint 400 millió dollárt loptak el videóképek felhasználásával, megbízható kapcsolatnak kiadva magukat videohívásokban. A DW ugyanezt az FBI-ügyet úgy ismertette, hogy az Egyesült Államok megakadasztott egy 400 millió dolláros kriptocsalást. Észak-Korea következetesen tagadja, hogy köze lenne a neki tulajdonított kibertámadásokhoz.

Gondolj rá úgy, mint egy paradoxonra. Az ország, amely a saját népét offline tartja, a világ egyik legképzettebb hackerüzemét működteti, és ezek jelentések szerint sokszor az Észak-Koreán kívüli infrastruktúrán dolgoznak, nem azon a vékony hazai csövön.

Mi a .kp domain?

A .kp Észak-Korea országkódos domainje, mint a .uk vagy a .kr. 2016-ban egy szerver hibás beállítása miatt rövid időre kívülállók is láthatták a .kp domainek teljes listáját, és csak nagyjából 28 oldal volt rajta, többségük állami média, turisztikai és kormányzati portál. Ez az egy bepillantás megmutatta, milyen kicsi a kifelé nyitott internet.

Van mobiltelefonja az észak-koreaiaknak?

Igen, sokaknak van, különösen a városokban. A mobilszolgáltatás a Koryolink (고려링크) után indult be, amely az egyiptomi Orascommal közös vállalat, és 2008-ban indította el a 3G hálózatot. Később egy második hazai szolgáltató is megjelent. A helyi márkanevek alatt, például Arirang és Pyongyang néven árult okostelefonok gyakoriak azoknál, akik megengedhetik maguknak.

Fontosabb, mit nem tudnak ezek a telefonok. A hazai SIM-kártyákkal nem lehet nemzetközi hívást indítani vagy külföldre üzenetet küldeni. Nincs hozzáférés a globális internethez, külföldi alkalmazásboltokhoz vagy külföldi üzenetküldő appokhoz. A felhasználók belföldi hívást, SMS-t kapnak, egyes csomagokban pedig jóváhagyott intranetes szolgáltatásokat, játékokat, szótárakat és állami engedéllyel rendelkező appokat.

Hogyan ellenőrzik az észak-koreai telefonokat?

A becsempészett készülékeket megvizsgáló kutatók szerint a szoftvert az ellenőrzésre építették. A telefonok jelentések szerint állami digitális aláírást keresnek a fájlokon, és nem nyitnak meg olyan médiát, amelyet nem hagytak jóvá, egyesek pedig naplózzák az olyan tevékenységet, mint a képernyőfotók vagy a böngészési előzmények, amelyeket ellenőrök át tudnak nézni. Ugyanez a logika áthatja a Red Star OS-t (붉은별) is, az ország Linux-alapú számítógépes operációs rendszerét, amelyet a szétszedő biztonsági kutatók szerint úgy jelöl meg a fájlokat, hogy azok visszavezethetők arra a gépre, ahonnan származnak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a telefon nem magáneszköz. Regisztrált eszköz, amelyet bármikor átvizsgálhatnak, és az észak-koreaiak általában ennek tudatában használják.

Hogyan jut be a külvilág információja Észak-Koreába?

Többnyire offline. Mivel a hálózatok zártak, a külföldi tartalom fizikailag utazik, általában a Kínával közös hosszú szárazföldi határon át, ahol a kereskedelem, a legális és az informális is, évtizedek óta zajlik.

  1. USB-meghajtók és microSD-kártyák. Kicsik, olcsók, könnyű őket elrejteni. Egyetlen kártyán elfér egy teljes dél-koreai drámaévad, egy film és zene. A microSD-kártyát le lehet nyelni vagy ketté lehet törni, ha ellenőrzés fenyeget, ezért olyan népszerű.
  2. DVD-k és a korábbi VCD-k. A régebbi formátum még létezik, de kockázatosabb, mert a lemez hirtelen áramszünetkor beszorulhat a lejátszóba, és az ellenőrzéskor megtalálják.
  3. Notel (노트텔) lejátszók. Kis, kínai gyártású hordozható médialejátszók USB- és SD-nyílással és tévékimenettel. Háztartási alapeszközzé váltak, mert a becsempészett fájlokat úgy játsszák le, hogy nem hagynak nyomot egy regisztrált számítógépen.
  4. Rádió. A legális rádiókat előre hangolva árulják az állami adókra, de a módosított és a becsempészett készülékek foghatják a Dél-Koreából és nemzetközi műsorszolgáltatóktól Észak felé sugárzott adásokat.
  5. Kínai mobiltelefonok a határ közelében. A határ menti városokban a becsempészett kínai telefonok néha rá tudnak csatlakozni a kínai hálózatokra, így külföldi rokonokat lehet hívni, gyakran olyan disszidenseket, akik pénzt küldenek haza. Ez az egyik legveszélyesebb tevékenység, és aktívan figyelik.

A kereskedelem nagy része a jangmadangon (장마당) át megy, azokon az informális piacokon, amelyek az 1990-es évek éhínsége után nőttek ki. A média úgy mozog, mint bármilyen más csempészáru: kereskedőkön, rokonokon és megbízható barátokon keresztül. A disszidensek, akiknek menekülési útvonalairól a 30 000 feletti észak-koreai disszidens kiutazásáról és új életéről szóló cikkünkben írunk, gyakran a dél-koreai drámákat nevezik meg első valódi képként a külvilág életéről.

Mi történik, ha külföldi médiával kapnak el észak-koreaiakat?

A büntetések súlyosak lehetnek, és szigorodtak. Az ellenőrző osztagok, amelyeket gyakran 109-es csoportként (109상무) emlegetnek, régóta tartanak szúrópróbaszerű átvizsgálásokat otthonokban, telefonokon és médialejátszókon. A disszidensek vallomásai és emberi jogi csoportok szerint az átkutatásokat áramszünetekre időzítik, hogy a lemez beragadjon a lejátszóba.

2020-ban az ország elfogadott egy törvényt, amelyet általában a Reakciós Ideológia és Kultúra Elutasításáról szóló törvényként fordítanak, és az emberi jogi szervezetek szerint súlyos börtönbüntetést szab ki a dél-koreai média nézéséért vagy terjesztéséért, a terjesztésért pedig még keményebbet. Külső csoportok olyan eseteket is dokumentáltak, amikor valakit a dél-koreai beszédmód vagy szleng utánzásáért büntettek meg. Mivel Észak-Koreán belül a független ellenőrzés szinte lehetetlen, az egyes esetekben kiszabott ítéleteket nehéz megerősíteni, ezért minden egyedi történetet óvatosan kezelj.

Miért vállalják mégis a kockázatot?

Főleg kíváncsiságból és szórakozásból. A disszidensek szerint a dél-koreai drámák izgalmasabbak az állami tévénél, a bennük látható hétköznapi élet részletei (étel, ruha, lakás) pedig csendben ellentmondanak annak, amit tanítottak nekik. A megvesztegetés is szerepet játszik: az ellenőröket néha le lehet fizetni, így a valódi kockázat éppúgy függ a pénztől és a kapcsolatoktól, mint a törvénytől.

Több USB-pendrive és microSD-kártya egy asztalon, ilyen adathordozókon visznek külföldi filmeket és drámákat Észak-Koreába
Fotó: No roaming in North Korea -(2605093840), készítette (stephan), CC BY-SA 2.0

Mit tudunk és mit nem tudunk az észak-koreai internetről?

Amit tudunk

  • Észak-Korea nyilvános internetes jelenléte egy kis címblokkra és maroknyi .kp oldalra korlátozódik, ahogy a külső hálózati mérések és a 2016-os domainlista megmutatta.
  • A hétköznapi állampolgárok a Kwangmyongra és egy belföldi mobilhálózatra vannak korlátozva, nemzetközi hívás és böngészés nélkül.
  • Az állami hackerműveletek széles körben használják a globális internetet; a Reuters és a DW által ismertetett FBI-ügy egy friss példa.
  • A becsempészett adathordozók a disszidensek és kutatók szerint továbbra is a külső média fő csatornái.

Amit nem tudunk

  • Hányan férnek hozzá valódi internethez. A keringő számok becslések, és nem ellenőrizhetők.
  • Mennyire szorosan figyelik meg naponta az egyes telefonokat és számítógépeket azon túl, amit a kutatók a becsempészett eszközökön találnak.
  • Mennyivel csökkentette a külföldi média áramlását a 2020-as törvény és a szigorúbb ellenőrzés, és mennyivel szorította még inkább a föld alá.

Idővonal: az észak-koreai internet kulcspillanatai

Mikor Esemény
Kb. 2000 A Kwangmyong intranet zárt országos hálózatként üzembe áll
2008 A Koryolink, az egyiptomi Orascommal közös vállalat, elindítja a 3G mobilszolgáltatást
2013 A külföldi látogatók rövid időre 3G mobiladatot kapnak egy külön külföldi hálózaton
2014 Észak-Korea internetkapcsolata órákra elsötétül, a kiesésről a megfigyelő cégek széles körben beszámoltak
2016 Egy hibásan beállított szerver felfedi a mintegy 28 .kp domain teljes listáját
2017 A kínai útvonal mellett egy második nemzetközi kapcsolat is üzembe áll Oroszországon át
2020 Elfogadnak egy törvényt, amely élesen megemeli a dél-koreai média fogyasztásáért járó büntetéseket

Használhatják-e a külföldiek az internetet Észak-Koreában?

Néha igen, a helyiektől elkülönített hálózatokon. A diplomaták, segélymunkások és ott élő külföldiek követségeken, irodákban és külön szolgáltatásokon keresztül jutottak hozzáféréshez. A turisták esete más: a látogatókra vonatkozó szabályok többször változtak, és voltak időszakok, amikor szállodákban vagy külföldi SIM-kártyákon fizetős kapcsolatot engedtek, máskor nem.

Ha érdekel az utazás, az Észak-Koreába utazásról szóló útmutatónk a túrákról, a szabályokról és a kockázatokról szól. A kapcsolódás aktuális helyzetéről kérdezd közvetlenül az engedéllyel rendelkező utazásszervezőt, és nézd meg a saját kormányod utazási tanácsait, mert sok ország óv az odautazástól, vagy korlátozza azt. Ne feltételezd, hogy a telefonod működni fog, és ne vigyél olyan médiát vagy fájlokat, amelyeket nem szeretnél átvizsgáltatni.

Meg lehet-e nyitni észak-koreai weboldalakat Észak-Koreán kívülről?

Néhányat igen. Pár állami .kp oldal, például hivatalos hír- és turisztikai portálok, külföldről is elérhető, bár gyakran lassúak vagy nem működnek. Fontos tudni, hogy egyes kormányok korlátozzák az észak-koreai állami weboldalakhoz vagy közösségi médiához való hozzáférést, Dél-Korea pedig a saját biztonsági törvényei alapján sokat blokkol közülük. Mielőtt keresgélni kezdesz, nézd meg, mit mondanak erről az országod szabályai.

GYIK

Van Wi-Fi Észak-Koreában?

Van Wi-Fi, de a hétköznapi felhasználóknak belföldi hálózatokhoz csatlakozik, nem a globális internethez. A külföldieknek szánt szállodák és irodák különböző időszakokban kínáltak csatlakozást. Az észak-koreai telefonon megjelenő Wi-Fi-jel nem jelent hozzáférést a Google-höz vagy a YouTube-hoz.

Használhatják az észak-koreaiak a Google-t, a YouTube-ot vagy a Facebookot?

Nem, a hétköznapi állampolgárok nem. Ezek a szolgáltatások a globális interneten vannak, amely el van vágva a Kwangmyongtól és a hazai telefonoktól. Csak az engedélyezett globális hozzáféréssel rendelkező kevesek érhetnék el őket, és ezt a hozzáférést megfigyelik.

Ingyenes a Kwangmyong használata?

A hozzáférést általában intézmények, például iskolák, könyvtárak és munkahelyek biztosítják, nem úgy értékesítik, mint egy otthoni szélessávú csomagot. Az otthoni és mobilos hozzáférés regisztrációval és változó díjakkal jár, a jelenlegi költségeket a külső kutatók nem tudják ellenőrizni. Az viszont világos, hogy a tartalom mindkét esetben állami jóváhagyású.

Hívhatnak az észak-koreaiak az országon kívülre?

A hazai telefonokról nem, azok blokkolják a nemzetközi hívásokat. A kínai határ közelében néhányan becsempészett kínai telefonokat használnak kínai hálózatokon, hogy külföldi rokonokat érjenek el, ami tilos, és szorosan figyelik. Hivatalos nemzetközi hívás csak jóváhagyott csatornákon keresztül létezik.

Hogyan jutnak be a K-drámák Észak-Koreába?

Főleg USB-meghajtókon, microSD-kártyákon és DVD-ken, amelyeket a kínai határon át csempésznek be, és informális piacokon adnak el vagy cserélnek. Notel lejátszókon vagy számítógépeken nézik őket. Az elfogás súlyos büntetéssel járhat a dél-koreai médiát célzó törvények miatt.

Kiesett már teljesen Észak-Korea internete?

Igen. A korlátozott nemzetközi kapcsolatok többször is megszakadtak, köztük egy széles körben jelentett kiesés 2014-ben. Mivel az ország olyan kevés útvonalra támaszkodik, egyetlen hiba vagy támadás elvághatja a globális kapcsolatát, miközben a Kwangmyong az országon belül tovább működik.

Mit érdemes figyelni az észak-koreai internet körül?

Három jel mondja el a legtöbbet. Először: figyeld a külső hálózatfigyelőket, hogy változik-e Észak-Korea címblokkja vagy nemzetközi útvonalai, mert minden új, Kína vagy Oroszország felé vezető kapcsolat itt jelenik meg előbb, mint a hivatalos hírekben. Másodszor: kövesd a disszidensek vallomásait és az emberi jogi jelentéseket a becsempészett médiáról, mert ezek adják a legjobb betekintést abba, hogy a szigorítás működik-e. Harmadszor: nézd az FBI, az ENSZ és a biztonsági cégek jelentéseit az észak-koreai kibertevékenységről, mert ezek mutatják meg legvilágosabban, hogyan használja maga az állam azt az internetet, amelyet a népétől megtagad.

Az emberi oldalhoz a disszidensek saját beszámolói a legjobb kiindulópont, az észak-koreai állami média pedig szintén olvasható, amíg hivatalos állításnak tekinted, nem igazolt ténynek.

Hasznos volt? Oszd meg!XFacebookLINEWhatsAppTelegram

Kapcsolódó cikkek

Sources k-korea.blog · news.google.com

Az árak, a nyitvatartás és az elérhetőség változhat. Vásárlás vagy utazás előtt nézd meg a hivatalos oldalt.

Írta Korea

A Korea oldalt egy Szöulban élő koreai írja. Minden nap megnézem, mit keresnek, vásárolnak, esznek és néznek itt az emberek, aztán elmagyarázom 40 nyelven. Fizetett posztok nélkül.