Szöul most

Korea japán uralom alatt: 35 év, 1910-től 1945-ig

13 perc olvasás

A japán uralom Koreában 35 évig tartott, az 1910. augusztusi annexiótól az 1945. augusztus 15-i felszabadulásig. A koreaiak ezt a korszakot Ilje Gangjeomgi (일제강점기) néven emlegetik, ami nagyjából „a japán császárság kényszerű megszállásának időszakát“ jelenti. Ebből sok minden érthetővé válik, amit a látogató ma Koreában tapasztal: miért nemzeti ünnep március 1. és augusztus 15., és miért nyitja egy japán politikus szavai az esti híradót Szöulban még ma is.

Az alábbiakban megtalálod, hogyan zajlott az annexió, hogyan működtették a gyarmatot, mit változtatott az 1919-es felkelés, mit tudunk a kényszermunkáról és a „vigaszasszonyok“ rendszeréről, és miért maradt 1945 után ennyi megoldatlan kérdés a két ország között.

Fő tudnivalók

  • Japán szakaszosan szerezte meg Koreát: 1876-ban kikényszerítette a kikötők megnyitását, 1905-ben átvette a külügyeket, 1910. augusztus 29-én pedig teljesen annektálta az országot.
  • 1919. március 1-jén a Függetlenségi Nyilatkozat felolvasása országos tüntetéseket indított el. A nap ma dél-koreai nemzeti ünnep, a Samiljeol (삼일절).
  • 1940-től japán típusú nevek felvételére kényszerítették a koreaiakat, a koreai nyelv oktatását pedig 1938-tól erősen visszaszorították.
  • A kényszermunka és a „vigaszasszonyok“ kérdése ma is vitatott. Tokió szerint az 1965-ös szerződés minden követelést lezárt, sok áldozat és a dél-koreai Legfelsőbb Bíróság más véleményen van.

Hogyan annektálta Japán Koreát? 6 lépés 1876-tól 1910-ig

Japán nem egyetlen lépésben vette át Koreát. 34 évig szorította ki a rivális hatalmakat, és darabonként bontotta le a koreai szuverenitást. A 19. század végén Koreát a Joseon-dinasztia (조선) uralta, amely több mint 500 éve állt fenn. Az ország a kínai Qing-birodalom, Oroszország és a gyorsan iparosodó Japán szorításában élt.

Az 1876-os kanghvai szerződés (Ganghwa), amelyet egy haditengerészeti összecsapás után kényszerítettek Koreára, megnyitotta a koreai kikötőket a japán kereskedelem előtt, és a japán lakosokat mentesítette a koreai bíróságok joghatósága alól. Japán ezután az 1894-95-ös kínai–japán háborúban Kínát, az 1904-05-ös orosz–japán háborúban Oroszországot győzte le. Ettől kezdve a térségben senki sem tudta vagy akarta megállítani. 1905-ben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is elfogadta Japán koreai pozícióját, az amerikaiak a Taft–Katsura-megállapodás révén.

Év Esemény Mit veszített Korea
1876 Kanghvai szerződés (Ganghwa) A kereskedelem és a területén élő japán lakosok feletti ellenőrzést
1895 Min királynét (későbbi címén Myeongseong császárnét) japán ügynökök megölik a Gyeongbokgung palotában Az udvar legfőbb japánellenes szereplőjét
1905 Eulsa-szerződés (을사조약), katonai nyomás alatt írták alá A külpolitikát; Ito Hirobumi lett Japán első főmegbízottja (Resident-General)
1907 Gojong császárt lemondatják, miután titkos követeket küldött a hágai békekonferenciára A hadsereget, amelyet még abban az évben feloszlattak
1909 Ahn Jung-geun függetlenségi aktivista Harbinban lelövi Ito Hirobumit Semmit; Japán felgyorsította az annexiós terveket
1910 Az annexiós szerződést augusztus 22-én írták alá, augusztus 29-én hirdették ki Magát az államiságot

A koreaiak 1910. augusztus 29-ét Gyeongsul Gukchi (경술국치) néven ismerik, ami „a Gyeongsul-év nemzeti megaláztatását“ jelenti. A szerződést Korea nevében Lee Wan-yong miniszterelnök írta alá, és a neve Koreában ma is az árulás szinonimája. A harc nem 1910-ben kezdődött. A hadsereg 1907-es feloszlatása után az Igazság Hadseregei (의병, uibyeong) nevű helyi milíciák évekig harcoltak a japán csapatok ellen, és több ezren életüket vesztették.

Hogyan uralkodott Japán Koreán? A gyarmati politika 3 szakasza

A gyarmatot a Koreai Főkormányzóság (조선총독부) irányította, amelynek élén a Tokióból kinevezett főkormányzó állt. Minden főkormányzó japán tábornok vagy tengernagy volt. 1926-ban a Főkormányzóság beköltözött egy hatalmas, kupolás épületbe, amelyet közvetlenül a Gyeongbokgung, a szöuli főpalota elé építettek (a város hivatalos neve ekkor Gyeongseong, 경성 volt). Sok koreai ezt üzenetnek értette. Dél-Korea az épület lebontását 1995-ben kezdte meg, a felszabadulás 50. évfordulóján.

A történészek általában három szakaszra osztják a 35 évet. Mindegyik a japán stratégia változását tükrözi.

Szakasz Évek Koreai elnevezés Mit jelentett a koreaiaknak
Katonai uralom 1910-1919 무단통치 (mudan tongchi) A katonai rendőrség végezte a mindennapi rendfenntartást; a koreai kiadású lapokat és politikai csoportokat betiltották; az országos földfelmérés újrarajzolta, ki birtokolja a termőföldet
„Kulturális uralom“ 1919-től a 30-as évek elejéig 문화통치 (munhwa tongchi) 1920-tól engedélyezték a koreai nyelvű lapokat, például a Chosun Ilbót és a Dong-A Ilbót, de cenzúra alatt; nőtt a rendőri erő, és az 1925-ös Közbéke-védelmi törvényt a függetlenségi aktivisták ellen alkalmazták
Asszimiláció és háborús mozgósítás 1930-as évek, 1945-ig 민족말살통치 („a nemzet kiirtására irányuló politika“) Sintó szentélyek előtti hódolat, japán típusú nevek, a koreai nyelv kiszorítása az iskolákból, a munkaerő, a katonák és a nők mozgósítása Japán háborúihoz

Egy gyakorlati megjegyzés: a második szakasz a címkéjét az akkori japán politikától kapta. Az azt átélő koreaiak több teret láttak a publikálásra és a szerveződésre, de egyben több megfigyelést és több letartóztatást is.

A Gwanghwamun, a szöuli Gyeongbokgung palota főkapuja, amelyet a gyarmati időkben áthelyeztek, majd később helyreállítottak
Fotó: Japanese General Government Building, készítette: 門田房太郞, Public Domain Mark

Milyen volt a mindennapi élet Koreában a japán uralom alatt?

A legtöbb koreai a gyarmati uralmat először a földön és az ételen keresztül érezte meg. Az emberek nagyjából négyötöde földművelésből élt, így az számított a legtöbbet, kié a föld, nem az, hogy mi történik Szöulban.

Föld és rizs

Az 1910-1918-as földfelmérés előírta, hogy a tulajdonosok hivatalos eljárásban regisztrálják a parcelláikat. A be nem jelentett földek, köztük sok falusi közös és királyi birtok, a Főkormányzóság kezére kerültek. Egy részüket aztán eladták vagy átadták az 1908-ban alapított Keleti Fejlesztési Társaságnak (Oriental Development Company), egy japán gyarmatosító cégnek, valamint japán telepeseknek. Sok koreai paraszt végül magas bérleti díjat fizető bérlőként dolgozott.

1920-tól egy rizstermelési program emelte a termést, a rizs nagy részét pedig Japánba szállították. Ugyanezekben az években az egy főre jutó koreai rizsfogyasztás csökkent, és sok család olcsóbb kölessel és árpával pótolta. Sokan Mandzsúriába vagy japán munkahelyekre vándoroltak ki. Innen ered a japán koreai közösség, a zainichi (재일).

Modernizálta-e Japán Koreát?

Ez a szakterület egyik legvitatottabb kérdése. Japán vasutakat, kikötőket, modern bankrendszert épített, a 30-as években pedig északon összpontosuló nehézipart. Szöul áruházakat és villamosokat kapott. A központi szöuli Shinsegae áruház zászlóshajója ma is abban az épületben működik, amely 1930-ban a japán Mitsukoshi fiókjaként nyílt meg. A koreai üzleti élet is ebben az időszakban gyökerezett meg: a Samsung 1938-ban kezdte egy kis daegui kereskedésként (lásd a Samsung-történetet bemutató cikkünket).

A bírálók rámutatnak, kit szolgált ez az infrastruktúra. A vasutak a kikötők és a mandzsúriai határ felé vezettek. A koreai és a japán gyerekek iskolái külön működtek, és nem voltak egyenlők. A kormányzati és üzleti vezető posztokat túlnyomórészt japánok töltötték be.

Egyes kutatók szerint a „gyarmati modernizáció“ megalapozta Dél-Korea későbbi növekedését, mások szerint visszafogta az országot. A tisztességes összegzés az, hogy a változás megtörtént, a költségek nagy részét koreaiak fizették meg, a haszon irányáról pedig japán érdekek döntöttek.

A március 1-jei mozgalom (삼일운동): mi történt 1919-ben?

A március 1-jei mozgalom a gyarmati korszak legnagyobb tiltakozása volt, és ekkor öltött alakot a modern koreai nacionalizmus. Több tényező esett egybe azon a télen: Woodrow Wilson amerikai elnök beszéde a nemzeti önrendelkezésről az első világháború után, a tokiói koreai diákok február 8-i függetlenségi nyilatkozata, valamint Gojong volt császár 1919. januári halála, amelyet mérgezésről szóló szóbeszéd kísért.

Március 1-jén a Cheondogyo (egy őshonos koreai vallás), a keresztény és a buddhista közösségek 33 vallási és civil vezetője aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, és felolvasta egy Taehwagwan nevű szöuli étteremben. Néhány utcányira onnan diákok olvasták fel a tömegnek a Tapgol parkban, ami menetelést indított a városban. Az emberek azt kiabálták: „Daehan dongnip manse!“ (대한독립만세), vagyis „Éljen a független Korea!“

A következő hónapokban a tiltakozások az ország szinte minden részére elterjedtek. A válasz kemény volt. A Szöultól délre fekvő Jeam-riban japán katonák 1919 áprilisában egy templomba zárták a falubelieket, és felgyújtották. Egy tinédzser diáklány, Yu Gwan-sun (유관순), akit szülővárosában szervezett tüntetés miatt tartóztattak le, 1920-ban a Seodaemun börtönben halt meg, és a mozgalom legismertebb jelképe lett. Az áldozatok számáról vita folyik: a japán hivatalos adatok százas nagyságrendűek, Park Eun-sik koreai történész viszont nagyjából 7500 halottat számolt össze.

Mit változtatott meg a március 1-jei mozgalom?

A gyarmati uralmat nem szüntette meg. Tokiót viszont a lágyabb „kulturális uralom“ szakasza felé tolta, és 1919 áprilisában a száműzött aktivisták Sanghajban megalapították a Koreai Köztársaság Ideiglenes Kormányát (대한민국 임시정부). Dél-Korea mai alkotmánya a preambulumában az államalapítás alapjaként nevezi meg a március 1-jei mozgalmat és az Ideiglenes Kormányt.

Hogyan harcoltak a koreaiak a függetlenségért 1919 után?

Az ellenállás egyszerre több irányba ment, és ezek a megosztottságok ma is meghatározzák, hogyan meséli el a két Korea a történetet.

Fegyveres harc Mandzsúriában és Kínában

A mandzsúriai bázisú koreai függetlenségi harcosok 1920-ban Fengwudongnál és Qingshanlinál győzelmet arattak japán egységek felett. 1932-ben Yun Bong-gil, Kim Gu Koreai Hazafias Szervezetének kiküldötte bombát dobott egy japán ünnepségre a sanghaji Hongkou parkban, és magas rangú tisztviselőket ölt meg. Az Ideiglenes Kormány 1940-ben Csungkingban megalakította a Koreai Felszabadító Hadsereget. Az 1930-as években kommunista gerillák is harcoltak Mandzsúriában, köztük Kim Il Sung, Észak-Korea későbbi alapító vezetője (lásd: hogyan örökítette tovább a hatalmat a Kim család).

Ellenállás otthon

Korea belsejében a diákok vezették az 1926-os június 10-i mozgalmat és az 1929-es gwangjui diák függetlenségi mozgalmat. A Koreai Nyelvi Társaság tudósai egységes koreai szótáron dolgoztak, és 1942-ben közülük több tucatnyit letartóztattak.

Együttműködés

Néhány koreai tisztviselőként, rendőrként, földbirtokosként, íróként és üzletemberként együttműködött a gyarmati állammal. Őket hívják chinilpának (친일파), „japánbarát frakciónak“. Közülük sokan 1945 után is megtartották pozíciójukat, és az, hogy mennyire kell vizsgálni a múltjukat, Dél-Koreában ma is politikai vita tárgya.

Hogyan igyekezett Japán kiirtani a koreai identitást (1937-1945)?

Miután Japán 1937-ben teljes körű háborúba kezdett Kínával, a gyarmat politikája az ellenőrzésről a beolvasztásra váltott. A jelszó a Naisen ittai (내선일체) volt, „Japán és Korea egy test“.

  • Hűségrituálék: a diákok és a munkások elmondták a Császári Alattvalók Esküjét, a koreaiakat pedig sintó szentélyekben való hódolatra kényszerítették. Az ezt megtagadó keresztényeket letartóztatták.
  • Nyelv: az 1938-as oktatási rendelet a koreait választható tantárggyá tette, a gyakorlatban pedig hamarosan eltűnt az osztálytermekből. A gyerekeket büntethették, ha az iskolában koreaiul beszéltek.
  • Sajtó: a Chosun Ilbót és a Dong-A Ilbót 1940-ben bezárták.
  • Nevek: az 1940-es Changssi Gaemyeong (창씨개명) rendelet japán típusú családnevek felvételére szorította a családokat. Az első fél évben a háztartások nagyjából 80 százaléka megtette, gyakran azért, mert a megtagadás gondot okozott az iskolában, a munkahelyen és az élelmiszerjegyek intézésénél.

Ez a korszak magyarázza, miért hordoz ma is ekkora érzelmi súlyt a nyelv és a név Koreában. A Hangul napja (október 9.) és az a törekvés, hogy a japán jövevényszavakat kiszorítsák a hivatalos koreaiból, egyaránt innen táplálkozik.

Kényszermunka és vigaszasszonyok: mit rögzít a történetírás?

Ez a két kérdés áll leggyakrabban a japán–koreai viták hátterében, ezért érdemes elválasztani, mi a dokumentált, és mi vitatott még.

Kényszermunka

Japán 1938-as Nemzeti Mozgósítási Törvénye az egész birodalmat hadigazdasági lábra állította. 1939-től koreaiakat toboroztak bányákba, gyárakba és építkezésekre Japánban, Szahalinon és a Csendes-óceán térségében. A toborzás a vállalati akciókról a kormány által szervezett kihelyezésre, 1944-től pedig hivatalos munkaszolgálatra váltott. A számokra vonatkozó becslések forrásonként eltérnek, de csak Japánba több százezer koreait vittek, Koreán belül pedig ennél jóval többet mozgósítottak.

Koreai férfiakat 1944-től a japán hadseregbe is besoroztak. A háború végén több ezer koreai rekedt Szahalinon.

Hashima, a Nagaszaki melletti kőszénbányász sziget, közismert nevén Csatahajó-sziget, 2015-ben a japán Meidzsi-kori ipari helyszínek részeként került fel az UNESCO listájára. Korea kifogásolta, hogy a listázásnak teljes körűen ki kell térnie a háború alatt ott használt koreai munkaerőre. Hasonló vita követte a Szado aranybányák 2024-es listára vételét.

A vigaszasszonyok

Ázsiai háborúi során a japán hadsereg „vigaszállomásokat“ hozott létre és szabályozott, ahol nőket és lányokat kényszerítettek arra, hogy katonáknak szexuális szolgáltatást nyújtsanak. A nők Koreából, Kínából, Tajvanról, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Hollandiából és más országokból érkeztek. Sokukat megtévesztéssel, adósságon keresztül vagy kényszerrel toborozták, néhányukat elrabolták. A teljes létszámra adott becslések tízezrektől nagyjából 200 ezerig terjednek, és a koreai nők a legnagyobb csoportok közé tartoztak.

Az áldozatok évtizedekig hallgattak. Ez 1991-ben változott meg, amikor Kim Hak-sun nyilvánosan vallott; Korea azóta augusztus 14-ét az áldozatok emléknapjaként tartja számon. 1992-ben kezdődtek a szöuli japán nagykövetség előtti heti tüntetések, a szerdai tüntetések (Wednesday Demonstrations).

Japán 1993-as Kono-nyilatkozata elismerte a hadsereg érintettségét és bocsánatkérést fogalmazott meg, egy 1995-ös alap pedig magánadományokból fizetett kártérítést. Egy 2015-ös, „végleges és visszafordíthatatlan“ megállapodásként leírt kormányközi egyezség 1 milliárd jenes japán hozzájárulással alapot hozott létre, de sok túlélő elutasította, és Szöul 2018-ban lépéseket tett az alapítvány feloszlatására. Egyes japán politikusok és kutatók vitatták, mekkora közvetlen kényszert alkalmazott maga a hadsereg, ezt az álláspontot a túlélők és támogatóik tagadásnak tartják.

Hogyan jött el 1945 felszabadulása, és miért szakadt ketté Korea?

A koreaiak augusztus 15-ét Gwangbokjeolnek (광복절) hívják, „a fény visszatérésének napjának“. A felszabadulás Japán második világháborús kapitulációjával jött el, augusztus 6-i hirosimai és 9-i nagaszaki atombombázás, valamint a szovjet hadüzenet (augusztus 8.) után. A bombázás áldozatai között több tízezer Hirosimában és Nagaszakiban dolgozó koreai is volt. Hirohito császár augusztus 15-én rádión jelentette be a kapitulációt.

A Koreai Felszabadító Hadsereg amerikai segítséggel készült hadműveletekre, de a háború véget ért, mielőtt azok elkezdődtek volna. Így a félsziget jövőjéről a szövetségesek döntöttek. Amerikai tisztviselők a 38. szélességi kör mentén javasolták a megosztást. A szovjet csapatok augusztusban vonultak be északra, az amerikai erők szeptemberben szálltak partra délen.

1948-ban két rivális államot kiáltottak ki, 1950-ben pedig kitört a koreai háború. A koreai háborúról szóló cikkünk innen folytatja a történetet. Sok koreai számára 1945 kemény tanulsága, hogy a japán uralom alóli szabadság együtt járt a megosztottsággal.

A Koreai Függetlenségi Csarnok főépülete Cheonanban, a függetlenségi mozgalom nemzeti múzeuma
Fotó: Independence Gate and Hyeonjeo overpass, készítette: MonasteryInwang, CC0

Miért számít ma is a japán uralom a japán–koreai kapcsolatokban?

Japán és Dél-Korea közeli szomszédok, amerikai szövetségesek és jelentős kereskedelmi partnerek. A gyarmati történelem mégis az a téma, amely a legnagyobb eséllyel vált ki válságot közöttük, és ennek fő oka egy 1965-ös szerződés.

Az 1965-ös szerződés és a „lezárt“ kérdés

Az 1965-ös Alapszerződés helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat. Egy kísérő megállapodás 300 millió dollár támogatást és 200 millió dollár hitelt biztosított Dél-Koreának, és kimondta, hogy a két ország közötti követelések „teljesen és véglegesen“ rendezettek. A pénz nagy része ipari projektekbe ment, köztük a POSCO acélgyártóba. Tokió álláspontja szerint ez lezárt minden egyéni kártérítési igényt. Sok koreai szerint az egyezséget katonai kormány kötötte az áldozatok megkérdezése nélkül, és az nem terjedt ki a jogtalan gyarmati sérelmekre.

Bírósági ítéletek és a 2019-es kereskedelmi vita

2018-ban a dél-koreai Legfelsőbb Bíróság kártérítésre kötelezte a japán cégeket, köztük a Nippon Steelt, a volt kényszermunkások javára. Japán az ítéleteket az 1965-ös megállapodás megsértésének nevezte. 2019-ben szigorította három, a chipgyártásban használt vegyi anyag exportellenőrzését, a koreai fogyasztók pedig széles körben követett japán áru bojkottal válaszoltak. 2023-ban Szöul bejelentette, hogy egy koreai alapítvány fizeti ki a bíróság által megítélt kártérítést, ez a lépés javított a Tokióval fennálló kapcsolatokon, de néhány felperes elutasította.

Bocsánatkérések, tankönyvek és más súrlódási pontok

A japán vezetők többször kifejeztek megbánást, ilyen volt az 1995-ös Murayama-nyilatkozat és az 1998-as közös nyilatkozat, amelyet Obuchi Keizo miniszterelnök és Kim Dae-jung elnök adott ki. Ezt követően Dél-Korea elkezdte feloldani a japán filmekre és zenére vonatkozó régi korlátozásait. Sok koreai úgy érzi, hogy ezeket a bocsánatkéréseket aláásták későbbi események: egyes japán tankönyvek átdolgozása, politikusok látogatásai a Jaszukuni szentélyben (amely Japán háborús halottait tiszteli, köztük elítélt háborús bűnösöket), valamint a Dokdo-szigetek körüli vita, amelyeket Japán Takesimának nevez. A japán tisztviselők a maguk részéről gyakran azt mondják, hogy Korea újra és újra felnyit olyan kérdéseket, amelyeket már rendeztek.

Mindez nem állítja meg a hétköznapi forgalmat. A koreaiak és a japánok óriási számban látogatják egymás országát, és a popkultúra mindkét irányban áramlik (a gyakorlati oldalról lásd a Korea és Japán utazási összehasonlítását). Ha március 1. vagy augusztus 15. környékén jársz Szöulban, számíthatsz ünnepségekre, lobogókra a lakótömbök erkélyein és a múltról szóló híradásokra.

GYIK

Meddig állt Korea japán uralom alatt?

A teljes körű gyarmati uralom 35 évig tartott, az 1910. augusztus 29-i annexiótól az 1945. augusztus 15-i felszabadulásig. Ha az 1905-ös Eulsa-szerződéssel kezdődő protektorátus időszakát is beleszámítjuk, Japán 40 évig irányította Korea külügyeit.

Miért gyarmatosította Japán Koreát?

Korea Japán és az ázsiai szárazföld között fekszik, ezért a japán vezetők stratégiai ütközőzónának és Mandzsúria, valamint Kína felé vezető útnak tekintették. Emellett rizst, földet, később ipari erőforrásokat is kínált. A gyarmat birtoklása Japánt a nyugati birodalmi hatalmakkal is egy szintre emelte.

Bocsánatot kért-e Japán Koreától?

A japán kormányok több megbánást és bocsánatkérést kifejező nyilatkozatot adtak ki, köztük az 1993-as Kono-nyilatkozatot a vigaszasszonyokról, az 1995-ös Murayama-nyilatkozatot és az 1998-as közös nyilatkozatot Koreával. Sok koreai szerint ezeket gyengítették japán politikusok későbbi megnyilvánulásai és Tokió álláspontja, hogy a jogi követelések 1965-ben lezárultak. Így az a kérdés, hogy Japán „igazán“ bocsánatot kért-e, továbbra is vitatott.

Mi a japán gyarmati időszak koreai neve?

A szokásos elnevezés az Ilje Gangjeomgi (일제강점기), „a japán császárság kényszerű megszállásának időszaka“. Régebbi szövegek néha az Ilje sidae kifejezést használják, vagyis „a japán császári korszakot“. A gangjeom („kényszerű megszállás“) szó a koreai álláspontot tükrözi, amely szerint az annexió sosem volt legitim.

Japán állampolgárok voltak-e a koreaiak a gyarmati uralom alatt?

Jogilag a koreaiak japán alattvalók voltak, de külön koreai családi anyakönyvben szerepeltek, és nem volt egyenlő jogaik. A Japánban élő koreaiak az 1952-es San Francisco-i békeszerződés hatálybalépése után elvesztették a japán állampolgárságot. Ez az egyik oka annak, hogy sok zainichi koreai ma is dél-koreai vagy más állampolgárságú.

Miért ünnep Koreában március 1.?

Március 1., a Samiljeol (삼일절) az 1919-es Függetlenségi Nyilatkozatra és az azt követő országos tiltakozásokra emlékezik. Dél-Korea-szerte rendeznek ünnepségeket, köztük egy országos eseményt az elnök részvételével. Korea öt nemzeti ünnepének egyike, az augusztus 15-i Felszabadulás Napja mellett.

Hol találkozhatsz még ezzel a történelemmel: múzeumok, filmek és könyvek

Ha Koreába utazol, ez a három helyszín jobban elmeséli a történetet bármely tankönyvnél. A nyitvatartás és a belépési szabályok változnak, ezért indulás előtt nézd meg a hivatalos oldalakat.

Helyszín
Seodaemun Prison History Hall (서대문형무소역사관)
Terület
Seodaemun-gu, Szöul központi-nyugati része; a börtön 1908-ban nyílt meg, és sok függetlenségi aktivistát tartottak itt fogva, köztük Yu Gwan-sunt
Legközelebbi állomás
Dongnimmun állomás, szöuli metró 3-as vonal
Szükséges idő
Körülbelül 1,5-2 óra
Indulás előtt
Nyitvatartást és díjakat a hivatalos oldalon ellenőrizd
Helyszín
Independence Hall of Korea (독립기념관)
Terület
Cheonan, Dél-Chungcheong tartomány, Szöultól délre; a függetlenségi mozgalom nagy nemzeti múzeuma, 1987-ben nyílt meg
Legközelebbi állomás
Cheonan vagy Cheonan-Asan állomás, onnan busz vagy taxi
Szükséges idő
Fél nap
Indulás előtt
Nyitvatartást, angol nyelvű vezetést és a közlekedést a hivatalos oldalon ellenőrizd
Helyszín
Tapgol Park (탑골공원)
Terület
Jongno, Szöul belvárosa, itt olvasták fel a diákok a Függetlenségi Nyilatkozatot 1919. március 1-jén
Legközelebbi állomás
Jongno 3-ga állomás
Szükséges idő
30 perc
Indulás előtt
Az esetleges zárvatartásról érdeklődj a hivatalos oldalon

A japán uralom korában játszódó filmek és sorozatok

  • Az árnyak kora (The Age of Shadows, 밀정, 2016): kémthriller függetlenségi harcosokról és egy koreai tisztről a gyarmati rendőrségnél.
  • Assassination (암살, 2015): egy ellenállási sejt az 1930-as évek Szöulában megölni készül egy japán parancsnokot és egy kollaboránst.
  • Mr. Sunshine (미스터 션샤인, 2018): az annexió előtti években játszódó dráma, az Igazság Hadseregeivel együtt.
  • Pachinko (2022): Apple TV+ sorozat Min Jin Lee 2017-es regénye alapján, egy koreai család útját követi a gyarmati Busantól Japánig.
  • Harbin (하얼빈, 2024): film Ahn Jung-geun 1909-es küldetéséről.

A streamingjogok országonként eltérnek, ezért a JustWatchon vagy az adott platformon nézd meg, hol érhető el mindegyik. Olvasnivalónak Min Jin Lee Pachinko című regénye a legközelebbi belépő, Bruce Cumings Korea’s Place in the Sun című műve pedig széles körben használt angol nyelvű történeti összefoglaló, amely a gyarmati korszakot hosszabb időkeretbe helyezi.

Hasznos volt? Oszd meg!XFacebookLINEWhatsAppTelegram

Kapcsolódó cikkek

Sources k-korea.blog

Az árak, a nyitvatartás és az elérhetőség változhat. Vásárlás vagy utazás előtt nézd meg a hivatalos oldalt.

Írta Korea

A Korea oldalt egy Szöulban élő koreai írja. Minden nap megnézem, mit keresnek, vásárolnak, esznek és néznek itt az emberek, aztán elmagyarázom 40 nyelven. Fizetett posztok nélkül.